2015. február 26., csütörtök

most repülj

Szeretem látni, ahogy az emberek rátalálnak egy új mozdulatra. Amikor megérzik az ízét a szabad mozgásnak. Vagy mozdulatlanságnak. Találnak valami egyszerűt, ami az övék. Belemerülnek, örülnek, hol csendesen, hol kitörő energiával. Megvan. Végre megint önmagukkal vannak. Jó lenne így maradni.

2015. február 25., szerda

Élmény és visszajelzés


 Az élmények megosztása, visszajelzése fontos mindannyiunknak. Minden kérdés, visszajelzés elgondolkodtat, inspirál, utat mutat- nekünk is. Anita egyik nyitott alkalmunkat próbálta ki, és leírta az élményeit. Köszönjük!

2015. február 20., péntek

A figyelem minősége


Nagyon fontos az, hogy milyen minőségben vagyok jelen. Mennyire figyelek a másikra, illetve magamra. Nagyon számít, hogyan érintem meg, hogyan kapcsolódom akár magamhoz, akár hozzá. Ez döntés kérdése. Adom-e a figyelmemet, a súlyomat a másiknak? De mi van akkor, ha nem tudom, milyen adni a figyelmemet, vagy a súlyomat? Akkor itt van lehetőség erre. Kipróbálhatom. Testi szinten. És, ha megérzem ezt a figyelmi állapotot, akkor már ismerni fogom, és bármikor alkalmazhatom. A testem tudja, mert megtapasztalta.

Ami még nagyon fontos: én csak akkor tudok a másikra igazán figyelni, akkor tudok igazán támaszt nyújtani, ha én stabil vagyok, ha a kapcsolatom magammal erős és tudok magamra figyelni.

Miért fontos a szabad tánc?


Miért fontos a szabad mozgás?

Úgy gondolom, hogy teljesen más az, ha nem valakinek a mozgását utánozom, mint ha felfedezem a saját mozdulataimat. Jelenleg inkább az a bevett szokás, hogy valamit tanulunk kívülről - a tanárunktól, a szüleinktől, könyvből, vagy más mozdulataiból. Kevésszer fordul elő, hogy csak megengedjük, hogy megszülessen a jelen pillanatban valami. Ez az alkotás.

2015. február 7., szombat

50 vs 100

100 óra?! Hiszen az egy egész éves folyamat! Elköteleződni ennyi időre? Miért vegyek részt 100 órás csoportban, ha 50 órásban is lehet? Érdemes egyáltalán 50 órának nekiállni? Miben különböznek és mennyivel ad többet az egyik a másiknál? Jogos észrevételek és kérdések. Szeretnénk segíteni, hogy könnyebb legyen a döntés.

2015. február 5., csütörtök

Élek

Sétálok, sétálok, körbe-körbe, átlósan és vissza. Élesztgetem a testemet. Minden porcikámat köszöntöm, nagy mozgással, vagy egészen picivel. Beveszem a teret, a látható-tapintható-hallható felületeket, határokat, széleket, sarkokat, közepeket. Észlelem a közeget, a kóborló és céltudatos társakat.

Tánc közben érzem, hogy én vagyok. Senki más nem táncol helyettem, bennem, én vagyok, én folyok, huppanok, tekeredek, kinyúlok, felpattanok, elfutok, megbújok, ölelek, lengedezek, felnevetek.

Vagy, toppantok és elfordulok, lefekszem és begubózok, kopogtatnak de elgurulok, s majd nyitok, ha arra készen állok.

Lehet, hogy odamegyek, de elküldenek. Akkor megállok, tekintetemmel táncolok, figyelem, fájdalom, furcsa ismerős, odabent. Honnan jössz?- engedlek, befogadlak. Dédelgetlek, tartalak, hogy értselek.

Olykor jön egy néma hívás. Kilóg egy láb, a padlón maradt egy tenyér, domborodik egy hát, kér egy tekintet. Ha tudok, megyek, ott és vele leszek. Máskor én kérek.

Sírok. Nevetek. Játszom. Élek.


2015. február 3., kedd

Tiszta lappal?

Az az elgondolás, hogy "tiszta lappal" kezdjük az életet, sajnos (vagy nem sajnos) ma már bizonyítottan nem igaz. Születésünkkor már rengeteg tudás birtokában vagyunk. Ezek túlnyomó része még láthatatlan, szunnyad a mélyben, s idővel manifesztálódik annak függvényében, hogy mikor milyen hatásokkal találkozunk életünk során.

Egy korábbi bejegyzésben meséltünk már az emberképünkről. Most egy kicsit bővebben, és még mindig nem teljességre törekedve szeretném folytatni a gondolkodást arról, hogy mai tudásunk szerint, milyen hatások formálják az embert és személyes sorsát. El tudom képzelni, hogy első olvasásra soknak tűnik. Akkor érdemes először a végét elolvasni, majd apróbb adagokban befogadni a többi részt...Ebben is van mozgásterünk:)

Szóval, létezik egy "hozott anyag" az emberi pszichében, ennek egy része általános, mondhatjuk, hogy közös tudásunk, másik része az egyénre jellemző. 

Ismét a női(es)ségről

Szombaton fejeződött be az 50 órás önismereti csoportunk. 10 alkalommal, 10 nővel találkoztunk. Természetesen mindenki saját témával és bőrönddel érkezett, és ahogy haladtunk előre, az egyéni történetek összekapcsolódtak. A csoportnak is arca, stílusa, története lett. A folyamat lezárásaként azzal is foglalkozunk, szerintünk hogyan jelenik meg a nőiesség ebben a csoportban.

 

"Nők között" c. programjainkon nem célunk, hogy a kiemelten a női(es)séggel foglalkozzunk. Bármilyen önismereti kérdéssel lehet dolgozni. Ezzel együtt, női körben, természetesen napirendre kerülnek a női identitás és életút kérdései és kihívásai. Ezúttal is megjelent a kislány, a kamaszlány, a fiatal nő, a feleség, az anya, a szerető, s mindezeket áthatva a "a jónőség" témája. Úgy, ahogy születésünktől kezdve tanuljuk, látjuk szerepeinket (és magunkat). Itt és most, nem azokról a konkrét témákról írok, amivel a csoporttagok érkeztek. Inkább a nők jelenlétének minőségei kerülnek fókuszba. A "mi" helyett a "hogyan" lesz hangsúlyos.