2015. január 29., csütörtök

Mit csinálnak a csoportvezetők?

Természetes, hogy létezik a fejünkben egy kép, akár elvárás azzal kapcsolatban is, hogyan viselked(je)nek a csoportvezetők egy folyamatban. Nincs általános recept erre sem: a csoportvezető és a csoporttagok személyisége és dinamikája, az alkalmazott módszer és terápiás keretek formálják a vezetők szerepét és jelenlétét egy folyamatban. Vannak persze elvek és meggyőződések, amelyek a mi munkánkat is áthatják. Erről mesélünk egy kicsit. 

 

A kiindulópont, hogy minden terápiás irányzat mögött megbújik egy emberkép. Az, ahogy az emberről: a belső világáról és működéséről gondolkodunk, befolyásolja, milyen módszerekkel igyekszünk segíteni a hozzánk fordulókat. Vagyis, mit teszünk csoportvezetőként. A Testbe Nyitva szellemiségét, a csoportvezetői attitűdöket leginkább az alábbi három pszichológiai irányzat formálja.
  • A pszichodinamikus szemléletű terápiás formák közös kiindulópontja, hogy múltbeli élményeink meghatározzák a jelent. Az aktuális életproblémák hátterében a múltban gyökerező, tudattalan motívumok, konfliktusok és sémák állnak. Viselkedésünk és gondolataink tudattalan értelmének felfedése segít abban, hogy másként lássuk magunkat, az életünket, és megszabaduljunk attól a látásmódtól, amely egy aktuális életproblémához vezetett. Fontos a terápiában a katarzis, vagyis az érzelmek felszabadítása, és a belátás, ami segít megérteni, hogy mit miért érzünk, gondolunk, teszünk. A viselkedésmódok, az álmok, a szabad asszociációk elemzése segíti az értelmezést. Az értelmezés hozzásegít a tudattalan konfliktusok semlegesítéséhez, az újfajta látásmód kialakításához.  
  • Carl Rogers személyiségközpontú megközelítésének lényege, hogy az emberekben megvannak a konstruktív erők az egészség és önmegvalósítás kiépítésére. A terapeuta hisz és bízik az emberek erejében, abban, hogy képesek megvalósítani a bennük rejlő lehetőségeket. A terapeuta feladata nem az értelmezés, megnyugtatás vagy tanácsadás, hanem a hozzá fordulók feltétel nélküli elfogadása. A nyugodt, figyelő jelenlét, őszinteség, empátia és a kliens iránti tisztelet és elfogadás biztosítja, hogy a kliens felfedezhesse saját, fejlődésre és önirányításra való képességét. 
  •  A személyiségközpontú megközelítéshez több szálon kapcsolódik a humanisztikus-egzisztencialista mozgalom. A mozgalom fő üzenete, hogy az emberek nem múltjuk, tudattalanjuk vagy környezetük termékei, és szabadon választhatnak belső lehetőségeik és önmegvalósításuk kiteljesítésében. Nem a "hibás működésre", a devianciára fókuszál, hanem az egyén szabad akaratát, belső lehetőségeit, a pozitív törekvéseket és az önmegvalósítást állítja központba. A mozgalomból fejlődött ki az egzisztencialista pszichoterápia, melynek célja, hogy elfogadjuk saját felelősségünket saját döntéseink iránt, és el tudjuk viselni azt a szorongást, ami a változás felé hajt. Ehhez az is szükséges, hogy el tudjuk fogadni az életben azokat a dolgokat, amelyek megváltoztathatatlanok vagy elkerülhetetlenek. Szeretjük a Gestalt pszichológiát is, mely a jelenre, az érzelmek és tettek közvetlen, tudatos megtapasztalására helyezi a hangsúlyt. A Gestalt kiindulópontja, hogy azért nem találjuk az élet értelmét, mert a technika és a társadalom elválasztja az embert önmagától. Vissza kell állítani az egyensúlyt magunkban és a világban, ehhez pedig az kell, hogy kapcsolatba kerüljünk saját érzelmeinkkel. 
Ezek alapján hogy áll össze a kép? Először is, csoportvezetőként, biztosítjuk a szilárd, biztonságot adó kereteket, melyeken belül mindenki nyugodtan lépegethet, szabadon kószálhat, felfedezheti saját magát és a környezetét. Előfordul, hogy valaki elakad a felfedezőúton, akkor segítséget adunk (a többi csoporttaggal együtt): figyelemmel, türelemmel, tükrözéssel, kérdésekkel, szavakkal, mozdulatokkal. Ösztönözzük, hogy a csoporttagok kapcsolódjanak egymáshoz mind mozgással, mind szavakkal, mert a kapcsolódásaikon keresztül is többet tudhatnak meg magukról, és segíthetnek egymásnak. Elősegítjük az egyéni munkát.

Van, aki szereti megérteni például azt, miért esik el folyton. Van, aki egyszerűen szereti megtapasztalni, hogy eleshet és felállhat. És előfordul, hogy valaki soha nem mer elesni, ezért örül, hogy a csoport terében végre kipróbálhatja. Ha már elesett, fekszik is egy kicsit tovább, mint a többiek. Ennek mind teret adunk.

A beszélgetős körökben kérdésekkel és visszajelzésekkel segítjük a felismeréseket. A mozgásos szakaszban egy-egy gyakorlathoz egyszerű instrukciókat adunk: ezek egyszerűek, sokféleképpen megvalósíthatóak, így azokat mindenki úgy és olyan mértékben használja, ahogy tudja és szeretné. Nincs jó, vagy rossz megoldás. A csoportvezetők is részt vesznek a gyakorlatokban, mozognak, közvetlenül elérhetőek a csoporttagok számára. A mozgás- és táncterápiában azt is nagyon szeretjük, hogy a biztonságot adó struktúrán belül mindenki a maga képére formálhatja az alkalmakat.

Nálunk helye van annak, hogy ránézzünk a múltra, és annak is, hogy lássuk és megéljük magunkat a jelenben. Jól megfér egymás mellett a múltbeli élmények megdolgozása és saját érzéseink, erőnk, lehetőségeink felfedezése, bemozdítása a jelenben. Ott, ahol a jövő elkezdődik:) Csoportvezetőként ehhez adunk támogatást, a csoport igényeihez és adottságaihoz illeszkedve.