2015. október 15., csütörtök

A találkozás a lényeg

Nemrégen ismét felmerült a kérdés a csoportban, hogy mi a jó taktika ebben a módszerben. Hogy álljanak hozzá egy alkalomhoz a csoporttagok? Mi a jobb: ha konkrét kérdést hoznak magukkal, és azzal kapcsolatban keresgélnek mozgás közben, vagy, ha kérdés nélkül, teljesen szabadon várják, hogy történjen valami. 

2015. szeptember 17., csütörtök

Miért (ne) pont most?


Volt már veled olyan, hogy egy sokszor hallott mondat, régi bölcsesség egyszer csak értelmet nyert? Amikor azt érezted, hogy az eddig fintorgással jutalmazott közhely mégiscsak eleven? Például az, hogy ha a múlton rágódunk, és a jövőn aggódunk, akkor elmulasztjuk a jelen pillanatot. Ezt szerintem mindannyian nagyon pontosan tudjuk, mégis megtesszük, pillanatról pillanatra. Aztán, történhet valami, amitől elevenné válnak a szavak.

2015. július 7., kedd

Színek és formák

Pár hete rajzlapokat és olajpasztell krétát vittünk a csoportba. Csak letettük az előtérbe, egy asztalra, hogy bármikor elérhetőek legyenek, ha színeket és formát keresnek a szavakba még nem önthető élmények. 

2015. március 30., hétfő

Nő, anya, szerető

Mester Dóra Djamila könyve 2013-ban megjelent könyve az egyik olyan olvasmány számomra, amit alanyi jogon mindenkinek elérhetővé tennék. Szerintem alapmű, ott lenne a helye a könyvespolcunkon, hogy bármikor, újra olvashassunk belőle. Szinte minden oldalon találtam olyan gondolatot, amit ujjongva olvastam és azonnal meg akartam osztani országgal-világgal. 

2015. március 19., csütörtök

Hogyan hat a táncterápia?

Sokszor van igény a programjainkon arra, hogy meséljünk a módszerünkről. Főleg arról szeretnétek tudni, hogy miért és hogyan hat. Na jó, nem mindenkit érdekelnek a részletek, sokan inkább "csak" tapasztalatra vágynak. Mindenesetre, most összefoglalom a lényeget. Ahogy én látom. Azért is, hogy a programokon majd erre a bejegyzésre hivatkozhassunk, és megmaradjon a mozgásra szánt idő:)

2015. március 10., kedd

Miért Nők között ? (2.)

Egy korábbi bejegyzésben már írtunk a motivációnkról, és arról, hogy miért tartjuk fontosnak a női csoportokat. Azóta is több kérdést és visszajelzést kapunk ezzel kapcsolatban- részben ezért, részben az első hosszabb női csoportfolyamat tapasztalatainak hatására folytatjuk ezt a témát.

Az egyik legmarkánsabb kérdés a közelmúltban úgy hangzott, hogy "miért zárjuk ki a férfiakat". Ezúton is szeretném leszögezni, hogy nem erről van szó.

2015. március 2., hétfő

2015. február 26., csütörtök

most repülj

Szeretem látni, ahogy az emberek rátalálnak egy új mozdulatra. Amikor megérzik az ízét a szabad mozgásnak. Vagy mozdulatlanságnak. Találnak valami egyszerűt, ami az övék. Belemerülnek, örülnek, hol csendesen, hol kitörő energiával. Megvan. Végre megint önmagukkal vannak. Jó lenne így maradni.

2015. február 25., szerda

Élmény és visszajelzés


 Az élmények megosztása, visszajelzése fontos mindannyiunknak. Minden kérdés, visszajelzés elgondolkodtat, inspirál, utat mutat- nekünk is. Anita egyik nyitott alkalmunkat próbálta ki, és leírta az élményeit. Köszönjük!

2015. február 20., péntek

A figyelem minősége


Nagyon fontos az, hogy milyen minőségben vagyok jelen. Mennyire figyelek a másikra, illetve magamra. Nagyon számít, hogyan érintem meg, hogyan kapcsolódom akár magamhoz, akár hozzá. Ez döntés kérdése. Adom-e a figyelmemet, a súlyomat a másiknak? De mi van akkor, ha nem tudom, milyen adni a figyelmemet, vagy a súlyomat? Akkor itt van lehetőség erre. Kipróbálhatom. Testi szinten. És, ha megérzem ezt a figyelmi állapotot, akkor már ismerni fogom, és bármikor alkalmazhatom. A testem tudja, mert megtapasztalta.

Ami még nagyon fontos: én csak akkor tudok a másikra igazán figyelni, akkor tudok igazán támaszt nyújtani, ha én stabil vagyok, ha a kapcsolatom magammal erős és tudok magamra figyelni.

Miért fontos a szabad tánc?


Miért fontos a szabad mozgás?

Úgy gondolom, hogy teljesen más az, ha nem valakinek a mozgását utánozom, mint ha felfedezem a saját mozdulataimat. Jelenleg inkább az a bevett szokás, hogy valamit tanulunk kívülről - a tanárunktól, a szüleinktől, könyvből, vagy más mozdulataiból. Kevésszer fordul elő, hogy csak megengedjük, hogy megszülessen a jelen pillanatban valami. Ez az alkotás.

2015. február 7., szombat

50 vs 100

100 óra?! Hiszen az egy egész éves folyamat! Elköteleződni ennyi időre? Miért vegyek részt 100 órás csoportban, ha 50 órásban is lehet? Érdemes egyáltalán 50 órának nekiállni? Miben különböznek és mennyivel ad többet az egyik a másiknál? Jogos észrevételek és kérdések. Szeretnénk segíteni, hogy könnyebb legyen a döntés.

2015. február 5., csütörtök

Élek

Sétálok, sétálok, körbe-körbe, átlósan és vissza. Élesztgetem a testemet. Minden porcikámat köszöntöm, nagy mozgással, vagy egészen picivel. Beveszem a teret, a látható-tapintható-hallható felületeket, határokat, széleket, sarkokat, közepeket. Észlelem a közeget, a kóborló és céltudatos társakat.

Tánc közben érzem, hogy én vagyok. Senki más nem táncol helyettem, bennem, én vagyok, én folyok, huppanok, tekeredek, kinyúlok, felpattanok, elfutok, megbújok, ölelek, lengedezek, felnevetek.

Vagy, toppantok és elfordulok, lefekszem és begubózok, kopogtatnak de elgurulok, s majd nyitok, ha arra készen állok.

Lehet, hogy odamegyek, de elküldenek. Akkor megállok, tekintetemmel táncolok, figyelem, fájdalom, furcsa ismerős, odabent. Honnan jössz?- engedlek, befogadlak. Dédelgetlek, tartalak, hogy értselek.

Olykor jön egy néma hívás. Kilóg egy láb, a padlón maradt egy tenyér, domborodik egy hát, kér egy tekintet. Ha tudok, megyek, ott és vele leszek. Máskor én kérek.

Sírok. Nevetek. Játszom. Élek.


2015. február 3., kedd

Tiszta lappal?

Az az elgondolás, hogy "tiszta lappal" kezdjük az életet, sajnos (vagy nem sajnos) ma már bizonyítottan nem igaz. Születésünkkor már rengeteg tudás birtokában vagyunk. Ezek túlnyomó része még láthatatlan, szunnyad a mélyben, s idővel manifesztálódik annak függvényében, hogy mikor milyen hatásokkal találkozunk életünk során.

Egy korábbi bejegyzésben meséltünk már az emberképünkről. Most egy kicsit bővebben, és még mindig nem teljességre törekedve szeretném folytatni a gondolkodást arról, hogy mai tudásunk szerint, milyen hatások formálják az embert és személyes sorsát. El tudom képzelni, hogy első olvasásra soknak tűnik. Akkor érdemes először a végét elolvasni, majd apróbb adagokban befogadni a többi részt...Ebben is van mozgásterünk:)

Szóval, létezik egy "hozott anyag" az emberi pszichében, ennek egy része általános, mondhatjuk, hogy közös tudásunk, másik része az egyénre jellemző. 

Ismét a női(es)ségről

Szombaton fejeződött be az 50 órás önismereti csoportunk. 10 alkalommal, 10 nővel találkoztunk. Természetesen mindenki saját témával és bőrönddel érkezett, és ahogy haladtunk előre, az egyéni történetek összekapcsolódtak. A csoportnak is arca, stílusa, története lett. A folyamat lezárásaként azzal is foglalkozunk, szerintünk hogyan jelenik meg a nőiesség ebben a csoportban.

 

"Nők között" c. programjainkon nem célunk, hogy a kiemelten a női(es)séggel foglalkozzunk. Bármilyen önismereti kérdéssel lehet dolgozni. Ezzel együtt, női körben, természetesen napirendre kerülnek a női identitás és életút kérdései és kihívásai. Ezúttal is megjelent a kislány, a kamaszlány, a fiatal nő, a feleség, az anya, a szerető, s mindezeket áthatva a "a jónőség" témája. Úgy, ahogy születésünktől kezdve tanuljuk, látjuk szerepeinket (és magunkat). Itt és most, nem azokról a konkrét témákról írok, amivel a csoporttagok érkeztek. Inkább a nők jelenlétének minőségei kerülnek fókuszba. A "mi" helyett a "hogyan" lesz hangsúlyos.

2015. január 29., csütörtök

Mit csinálnak a csoportvezetők?

Természetes, hogy létezik a fejünkben egy kép, akár elvárás azzal kapcsolatban is, hogyan viselked(je)nek a csoportvezetők egy folyamatban. Nincs általános recept erre sem: a csoportvezető és a csoporttagok személyisége és dinamikája, az alkalmazott módszer és terápiás keretek formálják a vezetők szerepét és jelenlétét egy folyamatban. Vannak persze elvek és meggyőződések, amelyek a mi munkánkat is áthatják. Erről mesélünk egy kicsit. 

 

2015. január 26., hétfő

Miért Nők között?


2014. tavaszán indítottuk el Nők között c. programsorozatunkat. Egynapos workshopokat és hosszabb, zárt csoportot vezetünk, ahol van lehetőség női körben dolgozni bármilyen önismereti témával, a mozgáson keresztül. Van, akinek egyértelmű, s van, aki többet szeretne arról tudni, hogy miért női csoportot tartunk. 

 

Erről mi is rengeteget beszélgettünk még az "ősidőkben", amikor elkezdtünk gondolkodni a közös csoportvezetésünkről. Vannak személyes okaink, régóta foglalkoztat, hogy mitől lesz egy nő NŐ.

Keresem a különbségeket és a hasonlóságokat. Nőiségemmel való viszonyom erősen összefügg azzal, milyen kapcsolatban vagyok a testemmel. Kamasz koromban nem voltam kibékülve sem a testemmel, sem a nőiességemmel.  Aztán rájöttem, hogy a nőiességem nem a külsőségeken múlik, és paradox módon ez segített abban is, hogy a testemet elfogadjam olyannak, amilyen. Azt gondolom, hogy nem a kinézeten múlik az, hogy nőies vagyok-e, vagy sem. Hanem azon, hogy elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok. És arra is rájöttem, hogy addig nem szerettem a testemet, és nem találtam szépnek, ameddig saját magamat nem sikerült elfogadnom minden szerethetőségemmel és gyengeségemmel együtt.

Kinek magas sarok, kinek mezítláb:)


Szeretünk tetszeni. Örülünk, ha szépnek látnak bennünket. Rosszul esik, ha nem. Jó nőnek lenni. És mit jelent „jó nőnek” lenni? Közhely. Valójában értelmetlen kérdés. Mégis azt látom, hogy megkerülhetetlen, amikor nők között, női mivoltunkról gondolkodunk.

Arra emlékszem, hogy harmincon éppen túl, egy kisgyerekkel és párkapcsolati zűrzavarban kezdtem el újfent a női(es)ségemen töprengeni, s ennek részeként, hogy macskásodni „kellene”. Mert a jó nő macskás. Belső igényem volt ez, vagy megfelelési vágy? Ez is, az is. De mindenképpen egy akkori hiedelmem. Több minden és mindenki indította be az elmacskásodási projektemet, és emlékszem arra is, hogy miért vetettem véget neki.