Most, hogy már hűvösebbek a reggelek és az esték, különösen jól esik töltekezni az idei tábor melegségéből és élményeiből. Révfülöpre hívtunk Benneteket, egy közösségi kertbe táncolni, beszélgetni, együtt lenni, lazulni. Különös volt az idei tábor, hogy miért, azt még mi is fejtegetjük.
Az biztos, hogy minden elvonulásnak megvan a varázsa. Jól esik elfordulni a hétköznapoktól, a rutintól, kicsit másként létezni, befelé figyelni illetve megismerni új dolgokat. Idén egy szokatlan helyszínt választottunk. Beleszerettünk a Neked Szabad kertbe. Természetes, nomádkomfort érzést ígért a hely, organikus ételekkel, nyitottsággal, kutyával, elfogadással, nyugalommal. És minden ígéretét betartotta:)
Kezdetben kicsit aggódtunk azon, ki hogyan reagál majd a pókokra, a fára szerelt tusolóra, az egyéni komfortzónán túli impulzusokra és arra, hogy mindenki maga után mosogat. A tábor elején beszélgettünk is egy kicsit erről. És lám, a pók-fóbiás táborlakónktól nem hallottunk egyetlen sikítást sem, és mindenki teljes békével belelazult az ismeretlenbe és a szokatlanba. Fantasztikus, hogy mennyi mindent fedezhetünk fel önmagunkról, amikor túllépünk a komfortzónákon.
Mi, csoportvezetők, tapasztalt sátrazók vagyunk, de nekünk is hozott újat a kert. Például azt, hogy a testtudati-mozgásos gyakorlatokhoz eddig mindig hermetikusan zárható, parkettás tereket választottunk, szilárd falakkal. Itt viszont, a közösségi terünk a kert közepén, kendőkkel leválasztott napsütötte
palota volt, ami az aktuális szélerőnek megfelelően változtatta az
alakját. Idén félig homokkal, félig szőnyegekkel borított talajon lépkedtünk, feküdtünk- és ti imádtatok a homokkal játszani. Felesleges volt előzetesen egy kicsit is aggódnunk azon, hogy nem steril a hely, hogy a szél néha meglibbenti a kendőket és esetleg valaki bepillant egy másodpercre. Létrejött közöttünk a kölcsönös figyelem, a bizalom és a biztonság-érzet, amelyben elindulhattunk befelé. És a megtalált érzetek, mozdulatok majd a kihangosított gondolatok, szavakba formált érzések vitték előre a csapatot. Csodaszép pillanatokkal.
Sokat tanultunk egymástól. Arról, hogy mi történhet, ha a körülmények nem "tökéletesek", mire van igazán szükségünk, és hogyan tudunk együttműködni a minket körbevevő hangokkal, színekkel, formákkal, alakokkal. Szuperjókat játszottunk és "röhögtünk", és ez megfért a mély tisztulással, megérkezésekkel és felismerésekkel. A konkrét történések mindig rejtve maradnak a külvilág előtt, a csoporttitok véd bennünket, de arra van lehetőségünk, hogy a nem-táborozókkal is megosszunk néhány általános felismerést. Mint például:
- Klassz lenne gyakrabban empatizálni saját magunkkal. Elfogadni, hogy egy bizonyos időpontban, élethelyzetben, helyszínen pont arra vagyunk képesek, amire vagyunk:) Ha valami nem megy, akkor nem megy. Lehet ezzel dolgozni, de magunkat ne ostorozzuk, hogy másképp kellene. Más biztos ügyesebb. Könnyebben mozog. Szebben. Csúnyábban. Karakteresebben. Kreatívabban. Mindegy, de másként, nem úgy, ahogy "Én". Mert amit Én csinálok, az biztos nem jó. Nem elég jó. Pedig nem lehet parancsra megnyugodni, lazábbnak lenni, felszólításra elengedni.Valami oka van annak, hogy éppen aktuálisan miért ott tartunk, ahol, és fontos, hogy türelmesek legyünk önmagunkkal, ha változtatni szeretnénk valamin.
- Szabad nekünk "haszontalanságokkal" is időt tölteni. Nem gondolkodni, nem okosakat mondani, nem tervezgetni, nem akarni semmit, csak feküdni a függőágyban, lebegni a vízen, bambulni a tűzbe. Vagy egy férfi szemébe. Csacsogni.
- Hiányzik az életünkből az érintés, ami nem akar semmit. Csak azt üzeni: itt vagyok veled.
- Az egyszerűség felszabadít. A természet közelében az is átélhető, hogy a hétköznapi használati tárgyaink-dolgaink-tevékenységeink nagy részére semmi szükségünk.
- Szükség van női közösségekre: támaszokra és felszabadult huncutságokra. Mint egy spontán esti fürdőzés a Balatonban, akár pucéran, majd egy rögtönzött buli a mólónál:)
Továbbra is biztosak vagyunk benne, hogy a pszichodinamikus mozgás- és táncterápia egy csodálatosan összerakott módszer. Nagyon biztonságosan és hatásosan lehetett használni a táborban is. Lenyűgöző, ahogy segíti a kapcsolódást önmagunkkal és egymással. Szépen, finoman lehet vele építkezni, megközelíteni probléma-gócokat, és gyógyítani azokat. Miközben átélhető benne a saját-erő, az alkotás, és az, hogy TE találod meg a saját, testhez-álló megoldásaidat.
Köszönjük Kedves Lányok, Asszonyok! Idén nyáron is jó volt Veletek!
Folyt.köv:)
Folyt.köv:)
