Miért fontos a szabad tánc?

Miért fontos a szabad mozgás?

Úgy gondolom, hogy teljesen más az, ha nem valakinek a mozgását utánozom, mint ha felfedezem a saját mozdulataimat. Jelenleg inkább az a bevett szokás, hogy valamit tanulunk kívülről - a tanárunktól, a szüleinktől, könyvből, vagy más mozdulataiból. Kevésszer fordul elő, hogy csak megengedjük, hogy megszülessen a jelen pillanatban valami. Ez az alkotás.


Amikor magamból előhozok valami olyasmit, ami csak belőlem jöhet, amit csak én tudok úgy elmondani, leírni, megrajzolni, eltáncolni. Az alkotás csak a jelen pillanatban történhet meg. Ez pedig feltételezi, hogy kapcsolódom magamhoz, mert anélkül nehéz lenne bármit is kifejeznem magamról :)

Miért fontos a kapcsolat önmagammal?

Mert az én életemet csak én élhetem. Azt gondolom, hogy minden embernek van valamilyen célja. Sokszor nem vagyunk tisztában azzal, mit is akarunk valójában. Ezért fontos a kapcsolatot helyre állítani önmagunk teljességével. Jelen világunkban rengeteg információ ér bennünket, folyamatosan döntéseket kell hoznunk, rengeteg lehetőség kínálkozik. Ez lehet frusztráció forrása éppúgy, mint a lehetőségek tárháza. Ha tudom, hogy mire vágyom, akkor örülök, hogy választhatok, ám ha fogalmam sincs, erről, akkor borzasztóan fogom érezni magam. Mivel minden ember más és más, mindenkinek meg kell találnia a saját útját, a saját célját, mert lehet, hogy ami nekem áldás, az a másiknak átok.

Ez az egész hogy kapcsolódik a táncterápiához? Mivel a táncterápiában nincsenek koreográfiák, csak lehetőségek, ajánlások, instrukciók, melyek keretet adnak a lehetőségeknek, ezért itt van lehetőség arra, hogy újra felvegyem a kapcsolatot önmagammal. A mozgás által a testi valóm is részt vesz ebben, mert testünk elválaszthatatlanul hozzánk tartozik, ha egységben vagyunk magunkkal. A tánc, a szabad tánc a legtökéletesebb arra, hogy a mozdulatainkon keresztül megmutatkozzon mindaz, ami bennünk van: az érzelmeink, a szellemiségünk, az élettörténetünk, a vágyaink...

Én úgy tapasztaltam, és mások visszajelzései szintén azt erősítették meg bennem, hogy azáltal, hogy jobban kapcsolódom testi valómhoz, az életemhez is sokkal több közöm lesz. Azért nagyon jó a testünkkel megélni ezt a szabadságot, mert ez egy zsigeri tapasztalás, ami sokkal fontosabb, mint a szavak.

Hiába mondják nekem, hogy szeretlek, ha közben én nem hiszem el. Ellenben, ha megtapasztalom, hogy a testem szeretve van a másik érintése által (és itt nem a szexualitásról van szó!!!!), akkor lesz egy olyan TAPASZTALATOM, hogy el vagyok fogadva.

Lehet, hogy valaki azért szeret, mert jó a humorom, vagy könnyen ráhangolódok a másikra, és meghallgatom a bánatait. De milyen jó, amikor azt érzem, hogy én, mint teljes, egységes ember el vagyok fogadva. A kislábujjam hegyétől az utolsó hajszálamig. És ebben nagyon nagy szerepe van a testi tapasztalatnak.